A dalok ott vannak a levegőben, mint ahogy a szobor a még érintetlen márványtömbben. Nem tudom a receptjét az előcsalogatásuknak, de néha, ha nem figyelek oda túl erősen, mellém szegődik néhány.

Amíg játszom őket és van, aki szívesen hallgatja, addig élnek. Élnek, csiszolódnak, változnak, előrelépnek, elhalványulnak, csendesednek, makacskodnak, ficánkolnak, simulnak, szúrkálnak, felvidítanak, összezavarnak, világolnak, beborulnak. Röviden: vannak. És jól van ez így...